Hotel Gottwald & Restaurant
2890 Tata, Fekete út
Telefon: 34/586-114
www.gottwald.hu

A minap egy céges vacsorán vettem részt, ebben az étteremben. Elhelyezkedése a Budapest-Bécs autópályától 1 km-re, erdővel övezett területen található, csendes, nyugodt környezetben. Az éttermet kívülről hatalmas fák, fenyők, tuják és rengeteg virágzó muskátli öleli körbe. Belül is szépen berendezett, hangulatos, barátságos légkör fogad. A pincérek kedvesek, öltözetük rendezett –ami nem mondható el minden étteremről.
Egy rövidke előadás, beszélgetés után megnyitották a vacsorát, ami svédasztalos volt. A melegített tálalóknak miután levették a tetejét, az étel elkezdett elhűlni. Az ételtárolók elé nem volt kiírva mi van az edényben, így illatra, formára és színre tudtuk csak kitalálni, mi lehet az étel. Előételként volt mozzarella paradicsommal –ami hamar elfogyott, saláták, hagyományos rántott hús, rántott sajt, krokett, tarhonya és pörkölt, libacomb káposztával, desszertnek almás pite vanília öntettel és somlói galuska. Nem válogattam túlzottan hosszú ideig, mégis mire elkezdtem enni szinte minden kihűlt, a sajt kemény lett. A pincért kellett megkérdeznem, hogy mit is eszem valójában, mert azt láttam, hogy töltve van a krokett, de a túrón kívül nem tudtam volna megmondani, mi van benne. Nem jártam szerencsével, ő sem tudta. Maradt a zöldségköret, amiben a vajbab és a brokkoli is kemény volt. Csalódott voltam és dühös. Megkóstolom salátát, gondoltam azt nem lehet elrontani. Két tálban voltak a salátalevelek, mellette az öntet. Így kanalaztam a tányéromra az egyikből is, másikból is mikor megláttam, hogy a levelek alatt ott lapul a lényeg! Sajt, olíva, paradicsom, uborka, olívaolajjal leöntve. Örültem. Mikor elkezdtem enni valami furcsa volt. Az első tálban a levelek alatt picike tonhal darabkák voltak, amit nem lehetett észrevenni. Én meg ráraktam a görögsalátát. Talán alapvető dolog lenne kiírni mi is van a tálban! A salátalevelek miatt ugyanis nem lehetett észrevenni. Szidtam magam. A saláta így összekeverve borzasztó volt. Nem ettem meg. Mikor a tálakból elkezdtek elfogyni az ételek, a pincérek tányéron hozták be az utánpótlást, amit egy laza mozdulattal és egy szedőkanállal rásegítve beleborították. Meglepődtem, no, ilyet sem láttam még. A desszert finom volt, de ez már nem vígasztalt meg. Inkább kértem egy ásványvizet.
Tanulság, alapvető dolog kiírni az ételtárolók elé svédasztal esetén az ételek nevét, sajátosságát. Már csak azért is, mert nem lehet tudni, hogy a kirívó (nem kell felsorolni tételesen, hogy mi van benne) allergén anyagokra figyelmeztessenek. Jobb megelőzni az ebből adódó konfliktust. Elég lett volna csak ennyi: Szezámmagba forgatott vegyes zöldségköret vagy akármi. Az asztalunknál pont olyan valaki ült, aki megdöbbenve vette tudomásul (észrevette a tányéromon), hogy szerencséje van, hogy nem evett még a zöldségköretből, ugyanis allergiás a szezámmagra, de csak a tetején volt látványosan megszórva és mire ő (esetleg) szedett volna belőle, az alján már nem lehetett észrevenni, hogy van benne.
Mikor jöttünk kifelé az étteremrészből, egy dohányzós helyiségen kellett átmenni. Majd a gyomrom fordult fel. Cigarettafüst és annak a szaga irritáló volt, nem esett jól. Kár, hogy ezt így oldották meg. De mikor kiléptünk a szabad levegőre meghitt csend és sötét fogadott (az éttermi világításon kívül), nagyon jól esett és a bejárati ajtóban egy helyes kis fekete puli fogadott, aki nagyon barátságosan odasettenkedett, én megvakartam a buksiját ő pedig erre elfeküdt a hideg betonon. Persze elegancsos ruhámban leguggoltam és megvakartam a pocakját –nem hagyhattam ki, s míg vártunk az autó gazdájára hősiesen ücsörgött a lábam mellett.
Kutyavakargatás közben megbeszéltük, találgattuk, hogy ezek a dolgok, problémák, amiket leírtam a rendezvény miatt alakult-e így. Úgy döntöttem, megpróbálkozom majd egy családi ebéddel, lássuk akkor milyen ételek várnak ránk, hiszen akkor a pincér tanácsát, véleményét is ki lehet kérni az ételekkel s annak tartalmával kapcsolatban.