Az egyik szemem sír, a másik nevet. Sír, mert vége a szabadságnak. S nevet, mert újra itthon vagyunk. A következő bejegyzésekben mindenről élménybeszámolót tartok...
Ez egy akácerdő Zalakaroson s látható, hogy nincs olyan fa az erdőben amelyre ne futott volna fel a borostyán -szinte az égig.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.